To whom it may concern at the U.S. Federal Government –
Kérem, hallgassák meg egy amerikai adófizető panaszát!
Én, kérem, 2017 és 2018 folyamán több alkalommal is vásároltam nagy mennyiségű gyömbérsört és hajhabot a kaliforniai Portola Valleyben található Roberts Marketben, melyeket 7,25 százalékos tagállami áfa terhelt.
Ennek örvén kérdezem nyájas adófizetői tisztelettel: mi a csillagos-sávos istennyilára költik magácskáék a pénzemet?
Valóságos állománygyűlést tart az amerikai államapparátus mostanában Budapesten. Félreértés ne essék, ennek örülök, mosolyogva szállok be a kerozinba és a böhöm protokoll-Chevrolet tankolásába, az a fontos, hogy szövetségesek beszéljenek egymással. Csak ezen a héten itt járt Jason Crow coloradói demokrata képviselő, Richard Nephew, az Egyesült Államok globális korrupcióüldözési koordinátora, illetve féknek és ellensúlynak Tom Cotton arkansas-i szenátor, aki, mint hallom, nem a legjobb véleménnyel van David Pressman nagykövet itteni tevékenységéről. Egy izgalmas állásfoglalásában az izraeli helyzet kapcsán kifejtette, nem nagyon örül neki, hogy „a Külügyminisztérium az adódollárjaidat Netanjahu honi ellenfeleihez csatornázza”, akik „békétlenséget szítanak az izraeli kormánnyal szemben, és Netanjahu lemondását követelik”. Ugyanez a téma érdekelne engem is, if I may.
Én azt, kérem, értem, hogy
egy nagyhatalomnak a demokrácia érdekében időnként okvetlenül bele kell szólnia más országok belügyeibe, hogy ne legyen belőle, mittudomén, kicsihatalom;
Irakban és Líbiában legalább célt értünk, ha ordas nagy káoszt hagytunk is magunk után. Én aztán nem tudom, mitől lett az irakiaknak és líbiaiaknak jobb a gépfegyveres milíciákra épülő demokráciában, mint a szintén gépfegyveres rendőrök által fenntartott diktatúrában, de ha Önök mondják, biztos jobb lett.
De van itt ez a Magyarország, ahol úgy tetszenek önteni a pénzt a rezsimváltásba, hogy észre sem tetszenek venni, hogy át tetszenek vágva lenni. Nem csak tulajdonosként tart itt fent az Egyesült Államok egy saját hírportált, de kiépítették az Egyesült Államok által így-úgy társfinanszírozott médiumok egész sorát, amelyeken kívül – milyen meglepő – nem kérdezheti Önöket senki. Kicsit sem feltűnő, hogy Crow képviselő urat kizárólag két olyan médium kérdezhette, amelynek finanszírozásába így vagy úgy beszállt már az Egyesült Államok, vagy a kormányához közeli civilszervezetek;
ahogy Pressman nagykövet sem tette ki magát soha annak a kockázatnak, hogy akár interjúban, akár sajtótájékoztatón kritikus kérdéseket kapjon.
Az Egyesült Államok adódollárokból tart fenn Magyarországon médiaholdudvart, ahol soha egy fikarcnyi kritikát sem kap – miközben vak is látja: ezek a lapok már rég nem képesek arra, hogy magyar választók millióinak Amerika-képét formálják. Száznyolcvanmillió forintnyi dollár áll ebben a bukott projektben, vagy még annál is több. Nem lenne jobb néha az Amerika-kritikus médiával is szóba állni, teljesen ingyen? Csak kérdezem, amúgy adófizetőileg.